1856-ban az ország öt borvidékének egyikeként tartották számon a szekszárdit. A Szekszárdi dombság szélén, a dombság és a Sárköz találkozásánál fekszik. A szőlőtermesztésre alkalmas terület nagysága közel hatezer hektár, ennek jelenleg valamivel kevesebb mint a felén termesztenek szőlőt.
Szekszárd mellett további tizennégy település tartozik a borvidékhez. A szőlőtermesztés itteni hagyományai egészen a római időkig nyúlnak vissza. A bortermelést meghatározó mértékben a nemzetközi, illetve magyar fajtákból készített vörösborok jellemzik. A legismertebb borfajta a több bor házasításával készülő szekszárdi bikavér. A legkedveltebb pedig a kékfrankos. A vidékre korábban jellemző és újból népszerű kadarka balkáni származású. A borvidéken az utóbbi években jelentősen nőtt azon pincészeteknek a száma, amelyek nemzetközi mércével mérve is versenyképes borokat palackoznak.
A Tolna Megyei Értéktár Bizottság 2016-ban a Szekszárdi történelmi borvidéket és borait kiemelt megyei értéknek, azaz Tolnaikumnak minősítette.